Egy frászt!
Anya és apa nagy aggodalmak közepette ugrott felém, Sebastian hangjában aggodalom és félelem keveredett.
-Be kell vinnünk a házba. Nem látjátok, mivel jár a hazugság? - a hangja halványan derengett, mintha víz alól beszélne hozzám. Levert a víz, rángatózott a lábam és a kezem, a hasam iszonyatosan görcsölt...
Aztán meleg és puha érintette az arcomat, a testemet rángatták, majd újra a melegséget éreztem az arcomon, egyre közelebb a számhoz. Csak reménykedni tudtam, hogy nem Sebastian az!
"Kincsem, tarts ki, mindjárt jön a segítség!" -apa nyugodt hangja derenget a távolból. A szavai nehezek voltak és fáradtak...
Képtelen voltam válaszolni, vagy egyáltalán bármit is tenni.
Aztán hatalmas fehérség vett körül és kinyitottam a szemem.
Az illatok kiélesedtek, minden egyes apró hangra felfigyeltem, elmúlt az izzadás.
A nyelvemet nyújtva lihegtem és felpillantottam Sebastianra. Hátrált tőlem, anya pedig apa mellkasának támaszkodva zokogott. Mi történhetett?
Felálltam, de alig értem Sebastian combközepéig.
Elkezdtem pánikba burkolózni. Te jó isten, mi történt?
Sebastian hangja remegve törte meg a csendet.
-Louisiana, ne mozdulj, de... - reszketve nyelt egyet, a teste megrázkódott és a szemem láttára öltött farkas formát.
Szívem majd' 220-at vert és zúgott a fülem. A farkas meseszép bundája felém közeledett, megpróbált kapcsolatot létesíteni. Agyam peremén kapart, hátha válaszolok, de meg se mozdultam.
Fehér bundája kizökkentett a maradék hitemből, a szeme tengerkék és égkék keverékével csillogott. Minden egyes mozdulata azt sugalta, hogy rekciómra vár.
"Louisiana, én vagyok az, Seb. Nem akarom, hogy őrültséget csinálj." - anya zokogása törte meg a kapcsolatot. Rám pillantott.
Nem tudtam, hogy ki vagyok. Érezni akartam, hogy hova tartozok.
Kezdtem azt hinni, hogy elvesztettem a szüleim.
Vagy, hogy soha nem is voltak igazán az enyéim....
"ASH! ASH! FIGYELJ IDE, KÉRLEK!" - Sebastian hangja üvöltött a fejemben. Az arcához tapadtak szemeim, megdermedve vártam, hogy csináljon valamit. -"Gyere velem. Nem maradhatunk itt. Holdvilágban biztonságban leszünk." - elhaladt mellettem, tekintete a város túloldalán álló erdőre tévedt. A nagyobb fák jól kivehetőek voltak tőlünk is.
Anya zokogása halkult, apa guggolt le mellém és kíváncsi tekintettel fürkészett. Az illata tipikusan Old Spice-szos volt, mint mindig. Erős kezeit a bundámba csúsztatta és a homloka az én bozontos fejemhez ért.
-Annyira finom erdőillatod van. Vigyázz magadra kincsem. Később mindent... mindent elmagyarázunk. Menj Seb-bel. - Sebastiant becézte. Azt hittem, hogy nem ismeri, de ezek szerint nyugodt lélekkel a felelősségére bízott.
Engedett a szortásán én pedig Sebastian után futottam.
 |
| Felirat hozzáadása |
Ősz volt.
A falevelek ezer színben pompáztak és többen voltak, mint amennyi csillagot valaha láttam. Ahogyan a város széli erdőhöz értünk, egy nagyobb folyót pillantottunk meg. Sebastian egy farkasösvényt követve vezettett a folyóval ellentétes irányba.
"Anyám egyenesen megvetett. Ismered?" - hosszú csöndet követően 'szólalatam' csak meg. Megpróbáltam megismerkedni és hozzászokni ehhez a farlasléthez. A soha el nem fogyó energiához, az élesebb látáshoz, a jó strapabíró képességhez. Hatalmas fatörzsek között szlalomoztunk, az orrom újabb és újabb illatokkal telt meg. Mesésen csillogott a víz, a túloldalán az árnyékba és bozótban kisebb állatok mozogtak.
"Édesanyád nem..." - hallottam, ahogy ember módjára sóhajt. - "Ezt talán Joe-nak kellene elmondania. Nincs erre felhatalmazásom. Sajnálom Lou." - egy pillanatig elhalkult. - "Hívj csak Seb-nek. Minden barátom ezt használja." - futás közben hátranézett és olyan volt a szája, mint ha mosolyogna. Pedig a farkasok nem is tudnak.
Egy nagyobb folyókanyaron túl pillantottam meg egy farkast.
A folyóból lecsapoltak egy kisebb területet, ahol két pocsolya állt. A kettő között egy husky kutyára emlékeztető szőrzetű és testalkatú lény állt.
"Seb... ő kicsoda?" - a hangom kicsit tartózkodást sugárzott.
"Ugye, milyen ritka az ilyen?" - megállt a pocsolya másik oldalán és az állat szemébe nézett. - "Ő itt Dott." - a farkas kíváncsian tekintett rám, majd megkerülte a pocsolyát, azonnal felém rohanva. Legyökereztek a lábaim, a szívem gyorsabban vert. Arra lettem figyelmes, hogy mélyről előtörő morgás visszhangzik a fák közül.
Én morogtam.
Dott egy méterrel előttem megállt és beleszimatolt a levegőben. Szőrzete az égnek meredt.Lehunyta a szemét, csontok ropogtak és emberré változott vissza.
Azt hittem, ez csak egy álom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése