-Biztosan elmész velük? Ezt akarod csinálni? - fehér hajába mintha egyre több ősz hajszál is vegyült volna. Nem akartam túlzottan nagy monológba kezdeni, hogy igen, ezt választottam, hogy megállítsunk egy olyan fertőzést, amely esetleg nem is létezik. Ezért csak bólintottam és egy újabb meleg pulcsit hajtogattam bele a táskámba. Félig volt kész, mégis úgy éreztem, mintha csak egy hosszú hétvégés kiruccanásra mennék a haverommal és egy idegesítő sráccal.
Nah, igen, az az idegesítő srác fog értem jönni, hogy aztán elvigyen a falkájába és ki tudja, mennyi ideig bámulhatom a fejét.
Egyre hidegebbre váltott az ősz, a november csípőssé vált. Az esőbe valami nyomasztóan ködös is vegyült, amely az utcánk túloldalán álló lámpaoszlopáig sem engedett látni. A járdaszegélyünk szélén egy autó parkolt, egy magas alak dobolt a kormányon, a felkapcsolt lámpa alatt. Néha felpillantott a szobám ablakára és elmosolyodott, főleg, ha találkozott a tekintetünk.
-Kincsem, hamarosan indulnod kéne. Az a fiú elég deréken vár rád, de átfázhat abban a kocsiban. Még csak nem is fűtéses, ott ül kabátban...
Apa felé fordulva villámokat szóró szemmel néztem rá.
-Apa, Dott nem fagy meg, hiszen farkas, mi nem fázunk olyan hamar. Szóval ne aggódj, várjon csak addig, amíg el nem készülök. Különben is, még csak háromnegyed kilenc. Kilencre beszéltük meg, hogy kint leszek. - a táska tartalmát most már egy vastag kabát, két cipő, egy sapka, három nadrág és öt felső képezte. - Nem is értem, miért egy másik farkasegyednek kell erről felvilágosítást adnom. - felkaptam a levegőbe mind két kezemet, majd hagytam, hogy azok visszahulljanak az oldalamhoz. Kicsit zavart, hogy anya és apa kedvelte Dott-ot. Nem láttam, mit lehet benne annyira kedvelni.
Anya összehúzta a táska cipzárját és átadta a nehéz csomagot. Átvettem és egy hatalmas öleléssel búcsúztam tőle. Talán olyat mormogott, hogy csak óvatosan, van még időm, de ezt a mondatát nem tudtam igazán helyre tenni, így hát csak megígértem neki és apához léptem. Egy homlokpuszival már el is engedett, semmi jó tanács, se egyebek. Tudtam, hogy hisz bennem. Ő pedig hitt is.
Felvértezve léptem ki a folyosóra. a lépcsőlejáró tetején Drew ült a legfelső fokon.
Facsarta a szívemet a búcsú tudata.
Azt hittem, hogy készen állok feladni az eddigi életemet.
Hatalmasat tévedtem!
A könnyeimmel küszködve dobtam a fal mellé a táskámat és ültem le a bátyám mellé. A vállába fúrtam az arcomat, próbáltam mindent megjegyezni róla, ami Ő maga: az illatát, ahogy meleg karjaival átölel... de képtelen voltam úgy gondolni rá, mint aki egy másik falkához tartozik. Azt várták el tőlem, hogy lemondjak a bátyámról. Hogy ne is gondoljak a bátyámként rá.
Ahogy átkarolt, kettőnk közé egy papírt csúsztatott. Ennek a hatására elengedtem őt és az ölembe csúsztattam. Egy kép volt az.
-Ez még én vagyok, anya készítette rólam, amikor kicsi voltam. Tudod, a rókák hamarabb képesek az Alakváltásra, mint a farkasok, Egy borzkölyökkel játszadoztam, anya meg a partról hozott vizet, amikor megpillantott. Ezer kölyök közül is mindig felismert. Ekkor még apától távol éltünk.
A képről levéve a szemem hitetlenkedve pillantottam fel Drew-ra.
-Ezek szerint ti nem mindig is...
-Ash, indulnod kell! - kiáltotta anya a folyosó végéről. - Kilenc óra van.
Hárman kikísértek az ajtóba, ahol még szorosan megölelgettek utoljára. Legalábbis egy darabig.
A kocsiban Dott ártatlan gyermeki mosolyra húzta a száját, amitől anyának ellágyult a szíve, apa és Drew pedig megvillantották fogaikat.
A kocsiajtót kinyitva eltakartam előlük az arcát, így csak rám figyelt a bájgúnár.
-Vár ránk az éjszaka, Pipacs! - húzta perverz mosolyra a száját.
Zümmögött a rádió, keserédes illat terjengett - talán kávé, vagy cappuchino...
A táskám a hátsó ülésen rázkódott, a kabátujjam teljesen elfedte a kezeimet. Egyre kevesebbszer fáztam.
Az utat bámultam és egy pillantást sem vetettem Dottra. Miért nem jöhetett értem Seb? Mit vétettem?
-Annyira azért nem rossz a helyzet, végtére is, velem vitetnek el. - határozottan élvezte a helyzetet. Hülye gondolatolvasás, ahh! - Pipacs, most napokig ilyen csendben maradsz? Nagyon édes, de ezzel csak engem szórakoztatsz.
Kezdte felpumpálni bennem a dühöt. Egy mély levegővétel után aztán...
-Ha csak egy hajam szála is görbül, Andrew-val kell számolnod, de elsősorban velem. - a hangom nyugodt fenyegetést sugárzott. Megadtam magamnak a képzeletbeli vállveregetést, aztán felé fordultam.
Egy fekete pamutpulóvert és egy kopott farmert viselt. A kabátját még az elején hátra dobta, és rám figyelt. Egy hosszú egyenes úton haladtunk, körbefogott minket a köd. Mintha csak kettesben lettünk volna a világban. Inkább egyedül lennék és kihalnék magányosan, mintsem vele! Szerencsére ezt nem hallja.
-Hohó Pipacs, valaki nagyon bekeményített! - tekintete visszavándorolt az útra. - Azt hiszem, komolyan el kell gondolkoznom egy életbiztosításon.
-A farkasoknak van életbiztosításuk? - kíváncsiskodtam.
-Nem, nincs. Viszont kávéjuk van. - egy cappuchino-t emelt az ölembe, amit gyorsan át is vettem. Levettem a papírtetőt és beleszagoltam. Extra tejszínhab volt a tetején. - Honnan tudtad?
-Seb megemlítette, hogy oda vagy a kávékülönlegességekért. Ez szerintem eléggé az.
Talán Dott-nak mégiscsak lenne szíve?
Ez majd kiderül...
