Komolyan mondom, lassan már fogyni fog a türelmem, és nem leszek Dottal rendes. Idáig még csendesen tűrtem a dolgokat, meg úgy-ahogy lenyeltem a békákat.
De hogy az egész csapat előtt megalázzon azzal, hogy elmondta, hogyan is tudta megszerezni tőlem a zsákmányomat, az már egyszerűen tűrhetetlen!
Most pedig itt ülök a tábortűz körül, próbálok higgadt maradni, nehogy mindenki előtt a düh kiváltsa belőlem az Átváltozást.
Joy szorosan fogja az egyik kezemet, miközben Seb ölében ülök. Ő pedig idegesen karolja át a derekamat és a combomon pihenteti összekulcsolt kezeit.
Mint ahogy azt sejtettem, most, hogy az első egyedül elvégzett küldetésünkön túl vagyunk és megvoltak az alapfelmérések, most osztják be csapatokba a tagokat. Huszonöten vagyunk, de közben egy srácnak el kellett mennie. A családja jobbnak látta, ha elhagyják a falkát, miután ismeretlen téglák elraboltak egy korábbi falkatagot. Aki az apám.
De nem csak ők mentek el. Legalább húszan hagyták el a falkát. És még legalább tízen akarnak elmenni.
El se hittem volna, hogy a nagyjából tízezer fős kisvárosból nagyjából négyezren vérfarkasok, kétezren pedig rókák. Göcsörtzugiak és Holdvilágiak között a nagyjából duplája a különbség. Állítólag egyforma létszámban éltünk a kezdetekkor, de az elődeink elkergettek rengeteg göcsörtzugit.
Húsz-harminc fő a falkából összességben nem sok, viszont nagyon sokunknak Holdvilág a valódi otthonunk.
Van egy nagy, nagyjából négyszáz fős panelház a belső körben a városban, ahova nagyjából nyolcszázan be vannak jelentkezve, viszont itt laknak. Nagyjából ezren bent élnek a városban. A maradék kétszáz főről pedig azt hiszik, hogy már elköltöztek.
Eléggé elszigetelve érzik itt néhányan magukat. Valaki még sosem járt kint, az erdőn kívül.
A napok kipörögnek a kezem közül, lassan eluralkodik rajtam valami görcsös idegesség. Hiába a sok edzés, Joy folyamatos támasza, vagy akár Seb segítsége a beilleszkedésbe, mégse tudok nyugodtan a feladatomra koncentrálni. A szobánk kis hűvös zugában egy kódexkönyvet tanulmányozok. Holnap le fogják tesztelni egy néhány fős tanáccsal Alfáék a képességeimet és besorolnak. Addig pedig tisztában kéne lennem néhány alaptörvénnyel.
És ami náluk a legfontosabb: az Alfa szava szent és nem megkérdőjelezhető.
Másodszor pedig: háború idején a Vezér hívószava a legfontosabb és felülírhatja az Alfa parancsait is (persze csak bizonyos esetekben).
Az éjszakát is a kódexkönyv tanulmányozásával töltöm. Rengeteg olyan dolgot találok, amiket a különböző fantasy könyvekből ismerek.
Teliholdkor erősebbek vagyunk, falkában erősebbek vagyunk, vannak magányos farkasok (Omegák), vezetők (Alfák) és csapattagok (Béták). Csakhogy olyan is előfordulhat, hogy az Alfából Omega lesz. De ha egy Béta megöli Alfáját, az Alfa ereje és rangja is ráruházódik.
A középkorban megtizedelődött a a vérfarkasok száma, mert a Béták mindig fellázadtak az Alfájuk ellen és eluralkodott a pokol.
Hajnali kettő fele már nem bírják tovább a szemeim és elfekszem az ágyamon keresztbe, a lábaim lelógnak, Joy már réges-rég alszik (egyszerűen imád aludni).
Másnap reggel egy kutyasíp magas hangja ráz ki mindenkit az ágyból. A második hét péntekje van. Egy hete már a 24 főből 18-an a saját csapatukban dolgozik. Közülük nyolcan területvédők, öten élelemszerzők és öten gyógyítók. Őket csak az alapképzésen látjuk, minden nap egy órára. Csak hatan vagyunk egész nap együtt. Joy, egy ikerpár, Sarah és Sylvi, egy srác, Ty és én. Valamint van még egy srác, de őt vasárnap elviszik.
Ők is elmenekülnek.
Sarah és Sylvi kiválóan harcol, az ikrek közti kötelék erősen érződik náluk. Nem sok vérfarkas-ikert látott még a történelem, ezért is olyan érdekesek. Ők állítólag területvédők lesznek.
Ty nagyon rendes, rengeteg besegít a gyógyítóknak, csak még a szülei nem döntötték el, hogy tényleg el akarnak-e menni. Szegény srác, így már az elején lemarad a dolgokról.
Joy-nak rengeteg minden fekszik, de tényleg! Szerencsés lány. A kiképzésen látszott, hogy az önvédelem és a közelharc nem annyira fekszik neki, de ezt leszámítva mindenben jeleskedik.
Azt hiszem. Joy tanító lesz, ahogyan Dott is. Dott mondjuk megválaszthatta, hogy melyik területen akar tanítani.
A mi korosztályunkon az önvédelem és területvédelmező órákat ő tartja. A gyógyítási alapokat és a gyógyítókat Miss Hawkins tanítja, egy nagyon aranyos hölgyemény. Az élelemszerzést a gimimből ismert Sweather Professor tanítja. Nem is tudtam, hogy a biosz-kémia tanárom is vérfarkas!
Nem csodálom, hogy minden órája csak délelőtt volt. Miután végzett a munkájával, visszajön a falkához és minket tanít. Így az élelemszerzőknek délelőtt egy hölgy, bizonyos Mrs. Hopkins tart kémiát. Már csak azt a részét, ami ahhoz kell, hogy ne mérgezzenek meg minket a srácok.
Miközben átveszem az alaptörvényeket és felöltözök, Joy már az ajtókeretnek támaszkodva vizslat.
-Mondd, ennyire pocsékul nézek ki? - kérdezem félszegen. Még egyszer átnéz tetőtől talpig, majd az ágyamhoz sétál és leül mellém.
-Fordulj felém háttal. - mosolyogva feltűri fakózöld pólójának ujját és egy tincset a vállam mögé igazít.
Mindig is tudtam, hogy a haját magának készíti, és hogy nem is akármilyen tehetsége van a dologhoz.
Engedelmeskedem neki. Nagyjából tíz perc alatt a tincseimet lazán rakosgatja a megfelelő helyre, majd az asztalán fekvő kézi tükörért nyúl és a kezembe nyomja.
-Tessék, nézd meg. Remélem tetszeni fog drágám! - a tükörbe kacsint, majd én is megcsodálom...
-Ez annyira...uramisten Joy, ez hihetetlen. - nem nagyon találok szavakat. A csaj hihetetlenül tehetséges és amit a hajammal művelt: egyszerűen utánozhatatlan.
Joy csak felnevet a hátam mögött. - Örömmel tettem, Pipacs!
Felvonom a szemöldökeimet. Ez a hang nem Joy-é.
-Fog be Dott. - morgom magam elé. - amikor Joy felé fordulnék, egy lépésnyire tőlem a magas, adonisz bunkóval találom szembe magam. - Neked nem a Tanács tagjaival kéne lenned?
Cinikus mosollyal kontráz. Valahogy nem tudja megállni, hogy ne szóljon vissza.
Utálom.
-Gondoltam megnézem, hol jártok. - suttogóra fogja. - Azt hiszem, egyértelmű, hogy Joy tanító lesz, az ikrek területvédők, és a többiek is elhelyezkednek. Mit gondolsz Pipacs, te mi leszel? Mit fogsz csinálni? be tudsz hozzánk illeszkedni?
Egy kósza hajtincsemet a füle mögé szorítja, tekintete lesiklik a nyakam ívére, majd fel a számig (ahol megáll egy pillanatra) és fel a szememig. Amikor találkozik a tekintetünk, vér tódul az arcomba és elkapom a tekintetem.
-Legyetek fél óra múlva a tábortűznél. Onnan együtt megyünk át. Kint tódulnak az esőfelhők, nagy vihar lesz. - azzal mintha ott se lett volna, eltűnik a szobából, csak valami szellő kavarja fel az egyetlen ablak függönyét.
Délutánra már egy épen maradt idegszálam se marad, amikor visszahuppanok az ágyamba és megpróbálok egy kicsit pihenni. Szemeim vérben fürödnek és karikásak, az arcomon az elhullatott könnycseppek feloldták a szempillaspirálomat és fekete árnyakként terpeszkednek az almácskáimon, majd az ajkaim alatt összefolynak és kettéválasztják az államat.
-Egy romhalmaz vagy. - nevet fel keserűen az ágyam szélén Seb.
Kedves.
Az ablakot a fejem felett Joy kinyitja és a hűvös, esőtarkította illat betódul a szobába. A függöny groteszk mód a fejem felett lebeg, egyfajta biztonsági hálóként mozog, mintha csak meg akarna védeni.
-Tudom, de azért köszi, hogy figyelmeztetsz. - szuszogom és szipogom a párnámba. - Ha nem mondanád...
-Na, ebből elég lesz most már Ash! - csattan fel Joy. - Nem a világ vége, hogy... - nem fejezi be a mondatát. Nem fogja. És Seb se segíti ki. És miért? Mert ez valójában TÉNYLEG A VILÁG VÉGE!
Vagy annál egy kicsivel több is.
-Mi is történt pontosan? - Seb csak félinformációkat tud tőlünk. Joy végig bent volt a teremben, amikor vizsgáztam. Az egészen jól ment. Seb nem jöhetett be, kint várt minket a folyosón. Amikor kirontottam hozzá sírva és megtörten, a karjaiba rohantam. Hiába akart kiszedni belőlem bármit is, csak értelmetlen félmondatokat ordibáltam a füle mellett. Tipikus sírógörcs.
Joy csak annyit mondott el neki, hogy pocsékul végződött a vizsgám.
Korántsem volt az pocsék. Az rosszabb volt.
A párnámba temetem az arcomat, de mivel úgy nem fogok sokáig megmaradni, így hát csak-csak meg kell valamerre fordulnom. És sokkal egyszerűbb, hogyha nem a barátaim felé vagyok. Háttal nekik, az ablakot bámulva kezdem el.
-Behívtak, feltettek pár kérdést, válaszoltam, minden rendben volt. De két szék üresen állt.
-Dott és Alfa. - suttogja Seb. Szóval ő is tudta, hogy nem mentek be.
-Nagyjából a felénél jártunk az egész procedúrának, amikor megjelentek. Alfa leült a helyére. Dott se szó, se beszéd, a hátam mögé lépett és a vállaimra tette a kezeit. Hátrébb húzott, leültetett egy székre és mindenki elcsöndesedett. A szék háttámlához tette a kezeit, felém hajolt, az arcunk majdnem összeért... - megszorítom a lepedőt az ágyamon, nagy levegőt veszek. - Rendesen rám tapadt. Mikor észbe kaptam, már a nyakamon volt az ajka. Nem értettem, ledermedtem, leblokkoltam. Már majdnem a számhoz ért, amikor valaki megszólalt a tanácsból.
-"Elég lesz Dott." - mondja vissza Joy.
-Ezt még én is hallottam kint. - le mertem volna fogadni. De Seb megelőzött.
-Dott mosolyogva elengedte a székemet, elhátrált. Elegem lett. Faarccal végighallgattam az ítéletet...
Hatalmas mennydörgés rázta meg a testem, az eső egyre jobban zuhogott.
-És mi volt az ítélet? Melyik csoportba soroltak? - Seb kíváncsisága szinte tapintható.
-Capitalis. - suttogom magam elé, mintha halálos ítélet lenne.
-Mint Dott? De akkor miért mászott rád így? Bosszúból?
-Senki sem tudja. De egyszerűen nem akarom tudni. Megalázott az egész Tanács előtt a viselkedésével. Egyszerűen utálom. UTÁLOM!
