A hamarosan bealkonyuló, esős időben az erdőben minden szag összeolvad a föld szagával. Ilyenkor teljesen védtelenek vagyunk, csak a reflexeinkre támaszkodhatunk és arra a kevés hangfoszlányra, amit még nem mosott el az eső.
Ha választanom kellene az önskalpolás és a Dottal való Capitalis edzés között, egyértelműen már kis bicskával skalpolnám magamat. És nem csak azért, mert Dottal kell lennem (habár ez elég indíték kellene, hogy legyen), hanem azért is, mert esik az eső, tiszta vizes a bundám és még csak azt sem tudom, hogy miért ilyen nagy vágyam van arra, hogy elfogjak mondjuk egy szarvast.
Dott bizonyos időközönként előre megy, de előtte mindig egy képet küld, hogy hol kell rátalálnom. Amikor pedig túl sokáig vacakolok, akkor pedig visszajön értem. Eddig a nyolc próbálkozásból ötször találtam rá a megmutatott erdőrészlet alapján.
Amikor pedig már a mancsaimat alig érzem, visszaváltozok.
-Dott, ha nem kaptam tüdőgyulladást, én esküszöm, hogy nem nyírlak ki, csak menjünk már vissza! - szipogom. Na tessék, az orrom máris eldugult. Szerintem rendelek eBay-en egy mobil guillotine-t, és görögdinnyéken fogok kísérletezni, mielőtt az ő fejét venném le.
Csakhogy Dott még mindig farkas alakban lófrál körülöttem és semmilyen értelmét nem látom annak, hogy tovább kint ázzunk az esőben.
A következő pillanatban pedig már a hátam mögé oson és a vizes hajtincseimet fogja hátra.
-Imádom, hogyha mérges vagy. - nevet fel. - Csupán kíváncsi voltam, hány próbálkozás után adod fel.
Ugye nem csak azért vagyok itt, hogy megszámolja, hányadik próbálkozás után fog beütni nálam a krach?!
Cseszd meg Dott!
-Nana Pipacs, hallottalak. - emeli fel jobb mutatóujját. - És különben is, meg kell erősödnöd és fel kell készülnöd arra, mit jelent Capitalisnak lenni.
Nah, persze. Egyáltalán akartam én ezt? Nem. Szeretnék ez lenni?
Ha ennyire fárasztó ezzel az idiótával, biztosan nem.
-Megint. - biggyeszti csak úgy a beszélgetésünkbe. - Túlságosan elnyom az irántam érzett utálatod, és nem koncentrálsz a feladatra.
-Ha bármit is éreznék irántad, inkább a folyóba ugrottam volna. - jegyzem meg epésen.
Joy-jal egyre kevesebbet tudunk találkozni. Amióta a tanítási alapokat tanulja (istenem, milyen furcsán hangzik az, hogy valaki tanítani tanul meg?) nagyon sok mindent kell csinálnia. Mint például, a gyerekekkel is sokat foglalkozik, teszteket állít össze, minden képzésen ott van és jegyzetel. Ki se látszik a munkából és a tanulásból. És nem az a furcsa, hogy ennyire megtalálta a helyét, hanem az, hogy olyan identitással, érzékkel és lendülettel csinálja, mint amit már nagyon régen láttam. Utoljára anya volt ilyen izgatott és elszánt, amikor apu megengedte neki, hogy a fodrászszalonja a garázsból legyen megcsinálva és egy mélygarázst építsenek.
Anya és apa...
Nagyjából egy hónapja vagyok itt, megtudtam, hogy Capitalis vagyok és a szüleim 28 napja tűntek el. Néhány farkas a múlt héten átment, hogy egy ideiglenes szövetséget alakítsanak ki a göcsörtzugiakkal, amíg nem találják meg a szüleimet. Addig is Drew vezeti a rókákat, Seb a falkából intézi a papírmunkát, Vezér pedig járja a környéket és a várost is. Mindenki azon van, hogy megtalálják a szüleimet. Drew azóta, hogy elhozta a hírt, nem látogatott meg (pedig Alfa külön engedélyt is adott rá). Gondolom most rengeteg a dolga és nem is errefelé keresgélnek. Néhány rókát láttam a központban, kicsit kérdezősködtek (többek között tőlem is), de amilyen szűkszavúak voltak, olyan gyorsan távoztak.
Néhány napig újra csend honol a falkában. Nem csupán a tagok között kísérteties ez a csend, hanem már a vezetők körében is. Vezért napok óta nem látta senki, Alfa pedig az irodájában telefonál naphosszakat. Sebastian csak csendben, nyugodtsággal tűri, ahogy mindenkin eluralkodik a csendes, fojtogató pánik, nem is beszélve arról, hogy miképpen próbálja leplezni azt, ami benne is dolgozik.
Dott nagyjából tegnap este adta be a törülközőt. Mindannyian készültünk a tábortagokkal egy nagy vacsorára, lezárva az első hónap munkáját, ám ő nem akart kijönni. Azóta nem is láttuk, csak a szobájában van. Seb járt nála, vitt neki egy jó nagy adag kaját, de amit bevitt, azt ki is hozta.
Joy-nak most rengeteg dolga van a gyermekekkel, akik nem teljesen értik ezeket a változásokat. Meg is értem.
Péntek este még minden normális volt. Egészen addig, amíg Dott be nem zárkózott, Alfa bele nem merült a telefonálásba, és amíg Vezér el nem ment. Szokott ilyet csinálni - elmegy napokra, majd sértetlenül vissza is jön.
Amikor végre valahára Alfa is kiteszi a lábát az irodájából (nem tudom, mi volt ez az elzárkózás a pasik terén) akkor a legidősebb csapatot(minket) összehívja az ebédlőbe, hogy néhány információval szolgáljon.
-Nem volt még ilyenre alkalom, hogy a kiképzés befejezése előtt bárkiket is kiengedjünk a Táborból, de úgy látszik, hogy szükség esetén mindenkinek az erejét fel kell használnunk. Mint tudjátok, emberek tűntek el. Először egy, a falkán kívül élő házaspár, majd a göcsörtzugiaknál is és nálunk is eltűnt néhány ember.
A körülöttem álló, nagyjából húsz fő egy hangként csodálkozik, majd egy kisebb megbotránykoztatás után elcsendesedünk.
-Apám ezzel arra célzott, - segíti ki Alfát Seb - hogy titeket ideiglenesen kiveszünk a táborból, és beálltok a csapatokhoz, hogy mihamarabb megállítsuk az ellenséget.
-És mégis, ki az ellenség? - egy srác próbálja kicsit erőszakosan megtudni a választ, de ez most senkit sem zavar. Mi egy csapat vagyunk, egyre is gondolunk.
-Tudnotok kell, hogy amit most hallani fogtok, lényegesen kinyitja előttetek a világot. - Alfa szavai kicsit megijesztenek. Mire akar ezzel célozni? - Vannak ősidők óta olyan emberek, akik arra esküdtek fel, hogy hogy a rókák és vérfarkasok közül azokat írtják ki, aki ok nélkül öltek. Ők a Vadászok, akiket Omegák követnek. Az Omegák önszántukból szövetkeznek velük, beépülnek egy-egy falkába, téglákká válnak. Az ő feladatuk elvinni ezeket a természetfelettieket a központjukba, ahol halál vár a "Sötét szívükre". - céloz azokra a tagokra, akik ok nélkül öltek.
-A ti feladatok lesz az, hogy a csapatainknak besegítsetek, felhasználjátok az eddigi tudásotokat és szembeszálljunk a Vadászokkal és a tégláikkal. Ez egy háború. Nem csupán bűnösöket visznek el, okkal, hanem már ártatlanokat is. - Seb hangja szomorúsággal teli.
-Keressétek meg a fiainkat, és hozzátok haza őket!
Alfa mondata után a hátunk mögött megnyitják a hatalmas, három méter magas kapukat, amik elválasztották a Tábort a Falkától.
Ahogy meglátjuk a szabadság felé vezető utat, néhányan felkiáltanak, talán örömükben. talán a csataszellem hevében. De hamar elcsendesednek.
A kapu mögött ugyanis Vezér véres teste terül el a kapuk árnyékában.
