A furcsa alaknak hófehér frizurája volt és egy kicsit furcsa arca. Nagyjából velem egy idősnek gondoltam, amikor hörgő hangokat adott ki. Nagyon máshol képzelhette magát.
-Istenem, de puha! - egyáltalán nem beszélt hangosan, folyamatosan közelítenem kellett felé, hogy egyáltalán tisztán kivegyem a szavait.
A hangjából levontam, hogy valamit szívott. Kicsit lányos volt a tartása, kezdtem feltételezni, hogy hallucinálok, amikor felegyenesedett és elindult imbolyogva felém.
Jézusom! Annyira se volt tudatánál, hogy rendesen betájolja, hol is állok. Kicsit sréhen ért el hozzám, majd a fejét felém billentette és egyik kezét kinyújtotta.
-A...kulcsot... - kicsit elzöldült a feje, féltem hogy búcsút mondhatok a pólómnak.
A testem magától mozgott. Ellenállást nem tűrve a kocsihoz lépdeltem és kinyitottam a hátsó ajtót neki. Ő egy gyors nyakroppantással elindult, a látása már tisztábbnak tűnt. Izmai megfeszültek, testtartása megváltozott...határozottabb lett. Azt hittem, hogy csak valami szemfényvesztés tanúja vagyok. A nyakához emelte bal kezét, majd behajolt. Beleszimatolt a kocsi levegőjébe és elmosolyodott.
-Apád Old Spice-t használ, mi? - a kérdés kicsit furán ért. Csak bólogattam. - A faterod kicsit elfoglalt lehet, ha még az se tudja elnyomni a fáradság esszenciáját.
A hanghordozása megváltozott. Az ülésbe helyezkedett, jobb kezével becsatolta magát. Szóval jobbkezes. Az ellenállás a testemben megszűnt, kiejtettem a kulcsot a kezemből. Apa lépett ki az ajtón, mosolya kicsit hamiskás volt. Éreztem, hogy lebukunk.
-Sajnálom kicsim, hogy ilyen sokat kellett várni rám. Igyekszem időben bevinni téged. - felvette a kulcsot a földről és beszállt. Mintha a srác ott se lenne, hátrafordult és kitolatott a felhajtóról. Lehúzta a csillogó ablakot és kikiáltott.
-Mire várunk, az iskola nem magát tanítja! - a ráncai is próbáltak pozitivitást sugározni. Kezdtem azt érezni, hogy megőrültem, de a srác csak ült ott, és megeresztett egy mosolyt felém.
Megkerültem a kocsit és beszálltam apa mellé.
Egy percet se pazaroltam el az időmből, azonnal füleshez nyúltam és egy kedves számomat kezdtem hallgatni.
Ez a dal kísért végig az egész napomon. A suli kocsival tőlünk tíz percre volt, mert apa belehúzott. Csengetés előtt így is beértem negyed órával. Apu még csak észre se vette, amikor a fiú kiszállt. Egy tekintet se követte a srácot, mintha ott se lett volna. De aztán...
-Bizonyára a Holdvilág tagja vagy. - az arcá teljesen kitisztult, szemei erőt sugároztak. - Azért is van az, hogy csak te láthatsz és hallhatsz.
-Ez őrültség. Kopj le! - gyors léptekkel indultam a bejárat felé, de elém állt és neki ütköztem. Annyira erősnek tűnt, mintha falba ütköztem volna. Az izomzata meg se feszült. Egy sármos félmosollyal jutalmazott csak és felsegített.
-Nem fogsz egyhamar megszabadulni tőlem. Kereső vagyok, az a feladatom, hogy elvigyelek a Folyóhoz. - arca komolyságba burkolózott. Tényleg fontos volt számára az, amit mondott.
-És most az egész sulin végig akarsz követni? - arra számítottam, hogy visszajön értem, vagy ikerül lekoptatnom. Ahogy kihúzta magát - ezzel jelezve, hogy nem tántorít - legalább két méter magasnak hatott. Te szent isten!
-Akkor gyere, valahol meg kell várnod. - csuklón ragadtam és bementünk a folyosóra. Nem igazán hemzsegett a tömeg, könnyen körbe tudtam nézni, hol tud ő megvárni.
-Amúgy én Sebastian vagyok. És te? - a szemei csillogtak a kíváncsiságtól.
-Ash. Ash Pentz. - kicsit elsápadtam, nem igazán így terveztem a reggelemet.
-Szép név. - érzelemmentesen egy ajtóra mutatott. - Az a szertár? - kicsit elhalványulva díszelgett rajta az 'Iskolaszertár' felirat.
-Igen, az. - ekkor ugrott be a megoldás - Oda csak délután járnak be, várj meg ott!
Tovább vonszoltam a folyosón és betessékeltem a kis helyiségbe. Szerencsére tartottak ott italokat, meg néhány dobozos süti is maradt a tanévnyitóról.
Kezdtem azt hinni, hogy lenyugszik a helyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése