Kezdetben nem is igazán zavart, hogy anyuék nem házasodtak össze. "Szabad ország!" - állította apa. Őszintén: akkor lenne ez igaz, ha nem kötelezett volna a gimiben a tanulásra, na meg minden plusz tevékenységre. Félreértés ne essék, jeles tanuló vagyok. Az utolsó gimis évem. Alig várom, hogy elhúzzak a francba.
Amikor reggel megszólal anyám hangja az ajtóban, már szinte indulásra készen bújok egy könyvet.
Tizennyolc évesen nem minden pillanatom fenékig tejfel vele, de legalább egyedinek mondhatom magam.
Naplóbejegyzés: 2010. szeptember 9.:
Teljes káosz a társaknál(osztály)
Itt meg kell, hogy álljak, te kis retkes napló!
Ott van példának okáért Suzy Clebergsben, akinek olyan vékonyak a lábai, hogy irigykedem rá, ráadásul csokibarnán tér vissza. A legjobb barátnőm és be mer így állítani?! Na ezért még lerágom a füledet Suzy!
Aztán - hogy nehogy kimaradjon- a mellettem üresnek titulált székbe az osztályunk imádott Adonisza, alias Luke Chesters telepedett le. A csajok olyan pillantásokkal tudnak 'jutalmazni', mintha egy Converse csukát csórtam volna ötezerért. Mi ez már? :D
A többiekkel nincs semmi különös.
De ha már így megemlítettem az osztályomat, fel is sorolnám őket:
Ott van példának okáért Suzy Clebergsben, akinek olyan vékonyak a lábai, hogy irigykedem rá, ráadásul csokibarnán tér vissza. A legjobb barátnőm és be mer így állítani?! Na ezért még lerágom a füledet Suzy!
Aztán - hogy nehogy kimaradjon- a mellettem üresnek titulált székbe az osztályunk imádott Adonisza, alias Luke Chesters telepedett le. A csajok olyan pillantásokkal tudnak 'jutalmazni', mintha egy Converse csukát csórtam volna ötezerért. Mi ez már? :D
A többiekkel nincs semmi különös.
De ha már így megemlítettem az osztályomat, fel is sorolnám őket:
Amanda Chesters(igen, ő Luke tesója, de nem ikrek)
Roydan Belcourt(Csontikaaa)
James 'Jem' Tolders
Halliver Rondant
Jemma Jenkins(imádom, ahogy alliterál a neve)
Thomas Earrend
Luke Chesters(te kis sunyi mellémülős)
Roydan Belcourt(Csontikaaa)
James 'Jem' Tolders
Halliver Rondant
Jemma Jenkins(imádom, ahogy alliterál a neve)
Thomas Earrend
Luke Chesters(te kis sunyi mellémülős)
Suzy Clebergsben(legjobbarc)
Hirtelen ez jutott csak eszembe, mert ez az osztály magja és esze! Az utóbbira mondjuk egy-két ember nem igaz, de most már ez így marad!
Te kis szutyok napló, elégedj meg ennyivel!
Te kis szutyok napló, elégedj meg ennyivel!
Ezzel be is csuktam a naplómat. Még volt két percem hátra, gyorsan rendeztem a sminkemet, amikor anya a szokásos "Jó reggelt te Nagy gyerek!"-kel köszöntött.
Lesiettem a lépcsőn a földszinti fürdőbe, hogy fogat mossak.
Ja, hogy csak megemlítsem -mert belé botlottam- van egy bátyám is!
Ő egy két lábon járó fenegyerek, aki még szűz és csaja sem volt! Ami persze nem gond, de ha az ember 22, kezd cikivé válni. Jó, csakhogy nem tüntessem fel rossz színben szerény személyemet, nekem se volt még pasim, de kinek kell a társas élet, ha készül az ember az egyetemre?!
Szóval, belebotlottam, amikor egy matekfüzettel a kezében fordult rá a folyosóra.
-Neked is szia! - nevetgélve kibogozódunk egymásból, egy mosollyal jutalmazzuk a másikat és mindenki ment a dolgára. Szerencsére kiválóan megértjük egymást - mázlista vagyok.
Ami a család többit tagját illeti, apu tök normális.
Sullivan Pentz, átlagos keresetű informatikus, a negyvenes éveinek közepén jár. Anyu, Dorthea Pentz, pedig fodrászszalont nyitott a földszinten. Felhúzatott egy falat, csakhogy saját bizniszbe kezdjen. Ezek a mai ősök...!
Ezekkel a gondolatokkal jártam végig a konyha hűtőjét valamilyen kaja után kutatva. Apa egy csésze kávét kortyolgatott. Fehér inget és zakót viselt, de a nyakkendője a díványon hevert.
Egy köteg papír hevert előtte, melyeken számomra teljesen ismeretlen írás feszengett. Csak a munkája volt, szokás szerint. Reggel bevitt a suliba, hogy aztán egész nap ne is lássuk.
Nem tudott leszokni az italról.
Anyám szerint nem azért ment hozzá, mert le akarta szoktatni. Na persze! Mi is csak véletlenül vagyunk Andrew-val! Ha már visszakanyarodtam a bátyámhoz, hozzátenném, hogy ő meg felnéz apura. "Ilyen jól bírod az alkoholt?" - süt róla az irigység. Apát még sohasem láttam részegnek, de vedel.
A hűtő hátsó sarkából előhalásztam egy kis zacskó epret és egy kis tejszínhabot. Fincsiii!
Letettem a szürke konyhapultra, amíg előhalásztam a mosogatóból egy tálat.
Anya az előszobában húzta fel a cipőjét. Imádja a sportcsukákat, szerinte ez fiatalít. Jó.
A tálba pakoltam az eperszemeket és egy kis tejszínhabbal dobtam fel. Míg visszapakoltam a habot, Andrew már beledézsmált a reggelimbe.
-Anya nem is említette, hogy van itthon eper! - az orra tejszínhabos volt, ezért a fejéhez vágtam egy konyharuhát.
-Sőt, azt se említette, hogy szereted a gyümölcsöt. - azzal a mozdulattal túrt bele a hajamba. Arrrghh! Hogy mire volt ez neki jó, sohase értettem meg, de legalább idilli családi pillanatnak volt mondható.
-Akkor további jó étvágyat! - még egy szem epret kivett a tányéromból és kiszáguldott anya előtt az ajtón. Annyit se tudtam mondani, hogy "Szia!", mert már becsapta az ajtót, én pedig hozzáláttam a reggelinek.
Anya még utoljára behajolt a nappaliba, ahonnan látott minket.
-Átmegyek a szalonba, ha kerestek. - megeresztett egy mosolyt, lágyan integetett és távozott.
Apa egy pillanatra se rándult meg. Tovább iszogatott, a munkájába mélyült. Csak egy tál süteményt raktam elé és puszit nyomtam enyhén borostás és borszagú arcára. A ráncai a szeme körül egy pillanatra élesebbé váltak, ahogy összehúzta a szemét.
-A kocsiban van a kajád, egy perc és megyek. - hangja a sok italtól rekedtessé vált, de sziklaszilárd volt. Ahogy az évek lassan és monoton követték egymást, mélyen elásta magát az az emlék a fejemben magát, milyen is lehetett apám hangja az ital előtt.
-Köszi Apa, ott várlak. - minden napi válaszom volt. A hétköznap reggelei így teltek. Teljesen csendes, szinte nyugodtnak mondható pillanatok.
Az előszobában felhúztam a lábamra az egyik kedvenc sportcipőmet és a kocsikulccsal kisétáltam.
Ám ami ott várt, nem igazán volt mindennapi.
A kocsi csomagtartójára hajolt felsőtestével. A bordái kilátszottak pólója alól.
Karján az izmok kezdetlegesen szálkásak voltak. Az arcát pír borította, szája 'o' betűt formált. Szemei erősen véreresek voltak, mint aki napok óta nem aludt.
Nem sikítottam. Letettem a táskámat a bejárati ajtónak támasztva és a kocsihoz rohantam.
Lesiettem a lépcsőn a földszinti fürdőbe, hogy fogat mossak.
Ja, hogy csak megemlítsem -mert belé botlottam- van egy bátyám is!
Ő egy két lábon járó fenegyerek, aki még szűz és csaja sem volt! Ami persze nem gond, de ha az ember 22, kezd cikivé válni. Jó, csakhogy nem tüntessem fel rossz színben szerény személyemet, nekem se volt még pasim, de kinek kell a társas élet, ha készül az ember az egyetemre?!
Szóval, belebotlottam, amikor egy matekfüzettel a kezében fordult rá a folyosóra.
-Neked is szia! - nevetgélve kibogozódunk egymásból, egy mosollyal jutalmazzuk a másikat és mindenki ment a dolgára. Szerencsére kiválóan megértjük egymást - mázlista vagyok.
Ami a család többit tagját illeti, apu tök normális.
Sullivan Pentz, átlagos keresetű informatikus, a negyvenes éveinek közepén jár. Anyu, Dorthea Pentz, pedig fodrászszalont nyitott a földszinten. Felhúzatott egy falat, csakhogy saját bizniszbe kezdjen. Ezek a mai ősök...!
Ezekkel a gondolatokkal jártam végig a konyha hűtőjét valamilyen kaja után kutatva. Apa egy csésze kávét kortyolgatott. Fehér inget és zakót viselt, de a nyakkendője a díványon hevert.
Egy köteg papír hevert előtte, melyeken számomra teljesen ismeretlen írás feszengett. Csak a munkája volt, szokás szerint. Reggel bevitt a suliba, hogy aztán egész nap ne is lássuk.
Nem tudott leszokni az italról.
Anyám szerint nem azért ment hozzá, mert le akarta szoktatni. Na persze! Mi is csak véletlenül vagyunk Andrew-val! Ha már visszakanyarodtam a bátyámhoz, hozzátenném, hogy ő meg felnéz apura. "Ilyen jól bírod az alkoholt?" - süt róla az irigység. Apát még sohasem láttam részegnek, de vedel.
A hűtő hátsó sarkából előhalásztam egy kis zacskó epret és egy kis tejszínhabot. Fincsiii!
Letettem a szürke konyhapultra, amíg előhalásztam a mosogatóból egy tálat.
Anya az előszobában húzta fel a cipőjét. Imádja a sportcsukákat, szerinte ez fiatalít. Jó.
A tálba pakoltam az eperszemeket és egy kis tejszínhabbal dobtam fel. Míg visszapakoltam a habot, Andrew már beledézsmált a reggelimbe.
-Anya nem is említette, hogy van itthon eper! - az orra tejszínhabos volt, ezért a fejéhez vágtam egy konyharuhát.
-Sőt, azt se említette, hogy szereted a gyümölcsöt. - azzal a mozdulattal túrt bele a hajamba. Arrrghh! Hogy mire volt ez neki jó, sohase értettem meg, de legalább idilli családi pillanatnak volt mondható.
-Akkor további jó étvágyat! - még egy szem epret kivett a tányéromból és kiszáguldott anya előtt az ajtón. Annyit se tudtam mondani, hogy "Szia!", mert már becsapta az ajtót, én pedig hozzáláttam a reggelinek.
Anya még utoljára behajolt a nappaliba, ahonnan látott minket.
-Átmegyek a szalonba, ha kerestek. - megeresztett egy mosolyt, lágyan integetett és távozott.
Apa egy pillanatra se rándult meg. Tovább iszogatott, a munkájába mélyült. Csak egy tál süteményt raktam elé és puszit nyomtam enyhén borostás és borszagú arcára. A ráncai a szeme körül egy pillanatra élesebbé váltak, ahogy összehúzta a szemét.
-A kocsiban van a kajád, egy perc és megyek. - hangja a sok italtól rekedtessé vált, de sziklaszilárd volt. Ahogy az évek lassan és monoton követték egymást, mélyen elásta magát az az emlék a fejemben magát, milyen is lehetett apám hangja az ital előtt.
-Köszi Apa, ott várlak. - minden napi válaszom volt. A hétköznap reggelei így teltek. Teljesen csendes, szinte nyugodtnak mondható pillanatok.
Az előszobában felhúztam a lábamra az egyik kedvenc sportcipőmet és a kocsikulccsal kisétáltam.
Ám ami ott várt, nem igazán volt mindennapi.
A kocsi csomagtartójára hajolt felsőtestével. A bordái kilátszottak pólója alól.
Karján az izmok kezdetlegesen szálkásak voltak. Az arcát pír borította, szája 'o' betűt formált. Szemei erősen véreresek voltak, mint aki napok óta nem aludt.
Nem sikítottam. Letettem a táskámat a bejárati ajtónak támasztva és a kocsihoz rohantam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése