ELSŐ ÉVAD 13. fejezet: A Tábor

Az éjszaka további részében egy szemhunyásnyit sem aludtam.
A kocsi halk járása, a sötét táj az úton eléggé elálmosított, de Dott mellett egy percig sem éreztem magam biztonságban. Alig vártam, hogy kiszálljak.
A sztrádán gyorsabb az út, onnan közelítettük meg az erdőt. Nem nagyon volt forgalom, talán ha két autó jött szembe. Kíváncsi lennék, ki jár ilyen későn erre fele...
-Hangosak a gondolataid. Még egy nyitott könyvet sem tudok ennyire tisztán értelmezni. - gúnyolódott Dott. Megmarkoltam az övet, arcomba pumpálódott a vér.
-Talán nem kéne odafigyelned. - mondtam halkan, nyugodtan.
-Vagy ne gondolkozz annyit. Mindent leírsz magadban, vizsgálod, elemzed. Nincs ennyi idő mindenre. És ha ez egy harc lenne? Ha épp az ellenség elől menekülnénk? Akkor is minden egyes részletet kiveséznéd?
-Ki beszélt itt menekülésről? - nem értem ezt az ugrálást.
-Bármikor szembe találhatod magad az ellenséggel. Mindig résen kell lenni. Csak azok az információk fontosak, amelyek a túlélésedet szolgálják. - hangja informáló és hűvös, akárcsak a kinti időjárás.
-Nézd, értem, hogy minden a túlélés körül forog, meg minden, de néha azért ti is pihentek, nem?
Néma fejcsóválás a válasza. Ezek szerint nem is ismerik a kikapcsolódás fogalmát.
Szeretném azt hinni, hogy ezen lehet változtatni.
Az erdő édeskést illata kúszik be a kocsiba, Dott lekapcsolja a lámpákat, úgy vezet tovább.
-És én miért nem hallom a te gondolataidat? - ezen idáig el sem gondolkoztam. Seb gondolatait sem szoktam hallani. Vajon hogyan csinálják?
-Megfelelő önkontroll és gyakorlás. Habár ez is csak akkor segít, ha egy veled egyenrangúról, vagy egy tőled alacsonyabb rangúról van szó. - a kormányt élesen elfordítja balra, mire a hátsó kerekek felverik az út menti sarat és áttérünk az erdei kocsiútra. Gondolom, erre ritkán járnak emberek, jószerivel a farkasok járnak ide.
-De mivel én jócskán feletted állok, esélyed sincsen arra, hogy ne halljam a gondolataidat, a rólam alkotott fantáziálásodat...
-Kuss, Dott. - hűvösen intem le. Egy másodpercnyi csend után a fejemben hallom a szavait.
"Túl vakmerő vagy ehhez, kicsi Pipacs. Csak nem játszadozni akarsz?"
"Csak vigyél be, aztán hagyj a francba."
Már nem szólunk egymáshoz. Méregtől ittasan döntöm homlokomat a hideg ablakhoz, Dott még beljebb vezet, elvigyorodik. Zavar az az önző mosoly az arcán.

Korán reggel a fák ágai szűrt fényt engednek be. Erősen süthet a nap, ha itt az erdőben is ilyen világos van.
A közeledő árnyékok között felierem Seb-et, vele jön Alfa és Vezér. Alfa mosolya megnyugtató, Vezér engedelmes szemekkel követi. Biztosan jó barátok gyermekkoruk óta. Egy ilyen köteléket nehéz leplezni.
-Üdvözlünk nálunk Lousiana! - kezdi Alfa, Vezér csak bólint. Seb rohan ki Vezér háta mögül, átkarolja a nyakamat, én nem különben.
-Szia Seb. - hangom rekedtes az alvatlanság miatt.
Néhány hajtincsemet a kezébe veszi.
-Szia Ash. Jó újra látni. - valószínűleg ő sem aludt sokat. A szeme alatt húzódó karikák, a beesett arc és a fáradt testtartásból minden látszik.
Amióta tudom, hogy mi vagyok, sokkal jobban odafigyelek a részletekre.
Dott szerint nem eléggé.
Egyáltalán miért érdekel az engem, hogy Dott mit gondol?!
-Túl hangosak a...
-A gondolataim. Tudom. - fejezem be a mondatát. Mögötte Alfa sziluettje rajzolódik ki.
-Mint a falka hivatalos tagját, sok szeretettel köszöntünk nálunk. Nagy örömmel szolgál Dorothea és Sullivan gyermekét fogadni. - fájó pillantást vet rám. Valószínűleg ezer emléket idézhet fel egyetlen másodperc alatt. - A szüleidet mindannyian tiszteltük. Úgy határoztam akkor, hogyha nem lesz utódom, akkor édesapád vette volna át a helyemet.
Várjunk! Mi az, hogyha "nem lesz utódom"? De hát...
-Neked van egy fiad? - a kérdés úgy bukik ki belőlem, mintha erre vártam volna már évek óta.
Alfa látványosan Sebre pillant.
Jézusom...
-George Oldclock, Martin Oldclock fia, a mostani Alfa. Fia...
-Sebastian Oldclock. - mondjuk egyszerre Sebbel.
Már értem, miért ő a nyomkövető. Védi a leendő területét, felügyeli a felségterületét. Csodálkozom, hogy eddig ezt nem vettem észre.
Cseszd meg Dott...
-Remélem ettől nem érzed majd magad... alávetettnek. - mintha elszégyellné magát Seb, egyet hátralép. Kicsit olyan ez, minta valami csínytevésen kaptam volna el.
Megpróbálok a lehető leglazábban legyinteni. A legjobb barátom a leendő Alfa?!
-Ugyan Seb, miért érezném magam annak?
Valószínűleg mindhárman érzik a hangomban azt a minimális megdöbbentséget.
Vezér közelebb lép és egy pillanatra elmosolyodik.
-Louisiana, mint a falkánk új tagja, ahhoz, hogy teljesen a közösségünkhöz tartozz, ahhoz részt kell venned egy kiképzésen. A képzés nagyjából három hónapot vesz igénybe, utána pedig egy nagy megmérettetésen kell átesned. - lassan, kimérten veszi a levegőt, minden rezdülésemet vizslatja. - Önvédelmet és erőnlétet tanulsz, területvédelmet, élelemszerzést, gyógyítást próbálhatod ki. Amelyben a legkiemelkedőbb vagy, abban fogsz aktívan tevékenykedni. Ezzel is hozzájárulva a falka fennmaradásához.
Most már kezdem érteni, hogy a fia honnan szedte ezt a katonás modorát.
-Ám mielőtt belevágnál ebbe a három hónapba, megmutatjuk a Tábort. - mosolyodik el Seb.
Ajjaj!
Azt hiszem, ez a bizonyos Tábor lesz az otthonom a következő néhány hónapban.
-Félnem kéne? - nevetek fel görcsösen.
Alfa és Seb összemosolyognak.
-A Tábort már évszázadok óta használja a falkánk. Régebben nagyon agresszív módszereket alkalmaztak, de mára ezeket elhagytuk.
-Szerencsére. - törli le a nem létező izzadtságcseppjeit Seb a homlokáról. - Akkor tuti nem tudtam volna megcsinálni.
Na várjunk csak egy kicsit!
-Te is végeztél a Táborban? - csodálkozom el.
-Persze, minden falkatag jelentkezhet 14 éves korától. De mindenkinek kötelessége 18 éves koráig végigcsinálnia.
Na de jó! Én leszek az egyedüli, aki már betöltötte a 18-at és még csak most kezdi. Majd 14 évesekkel is együtt kell dolgoznom? Uramisten...
-Annyira nem vészes, mint képzeled. - nevet fel Alfa. Hülye gondolatolvasás!
Ahogy az időjárás elkezd melegedni, már a vízen is visszatükröződnek a fénysugarak. Már csak az, ami marad belőlük.
Ahogy Vezér zsebre teszi a kezét és magyarázni kezd, mintha megfiatalodna. A testtartása elárulja, hogy ő erre született és nagyon is imádja a feladatát.
-A Táborban négy osztagra vagytok bontva korosztály szerint. Mivel te már betöltötted a 18-at egyértelmű, hogy a legidősebbek osztagában leszel. A ruháidra lesz csak szükséged, minden mást ott kapsz meg.
Felmerül bennem néhány kérdés, de azt a végére tartogatva csendben és figyelmesen hallgatom Vezér mondókáját. Néhány szót ejt arról, hogy a Táborba már holnap csatlakozhatok, de csak a jövő héten indul egy újabb "adag", ahogy ő mondja. Mindannyian egyszerre kezdjük a kiképzést. Az osztagoknak külön-külön saját tanáruk van. Az osztagok nem érintkeznek egymással, a korukhoz megfelelő képesítést kapnak. Elsőként az erőnlétünket fogják felmérni, majd belefogunk a három alapkiképzésbe. Mindegyiket egy-egy hétig folytatjuk intenzíven, addigra már belekóstolhatunk annyira, hogy a további két hónapban az erőnlétünkre és az adott területünkre koncentráljunk.
Nem is hangzik ez olyan vészesen.
Amint Alfa és Vezér távozik, Seb leül a folyó partjára mellém.
-Mondd, te hogyhogy nyomkövető vagy?
-Ez a területvédelmezés egyik alfaja. A három nagy területnek is vannak további kisebb részei. Nekem a nyomkövetés az erősségem. A hallásom és a látásom kiváló farkasként. Tudod, az Alfajelöltek általában a területvédelmező csapatokból kerülnek ki.
-És Alfa milyen csapat tagja? - le merném fogadni, hogy ő is területvédelmező.
-Ő egyik csapathoz sem tartozik. Nagyapa nem küldte a Táborba.
Meghökkenek.
-Nagyapáék korában még nem mindenkit küldtek a Táborba. Néhány embernek nem kötelezték még akkor..
-Mint ahogy apukádnak sem. - furcsa úgy gondolni Alfára, mint Seb édesapjára.
-Édesapád viszont a Táborban járt. Nagyon jól végzett ott. Állítólag őutána nem volt olyan tehetséges tag...
-Miért, talán ő is területvédő volt? - viccelődök.
Seb felvonja fél szemöldökét.
-Majdnem. Édesapád gyakorlatilag megalapított egy negyedik ágát a kiképzésnek.
-Mégis melyiket?
A levegőben hűvös pára terjeng. Megfagy az ereimben a vér.
-Édesapád mindhárom területen kiváló volt. Amolyan multifunkcionális. Ő volt az első Capitalis.
-Ki az a Capitalis?
-A Capitalis egy latin szó, annyit tesz, kiváló ember. Na, ő pont olyan volt.
-Utána is voltak Capitalisok?
-Csak egy. Nagyon ritkák a Capitalisok.
-És pedig ki az?
-Csak nem rólam beszélgettek? - kérdi önelégült mosollyal az arcán Dott.